Szemölcsök fehérgé váltak a szemölcsök után, Philip Marlowe visszatérése.pdf
Egy-egy nagyon jó, rendkívül ritka antológia, mint inkább egykötetes könyvtár.
Ezek azok, amelyek nagyon sokat nyújtanak a pénzedért, de csak egy vasember képes felemelni őket anélkül, hogy csuklóficamot kapna. Ha ez a módja, hogy olvasnom kell, ragaszkodni fogok a Webster Lexikonhoz.
Philip Marlowe visszatérése.pdf
Egyetlen unalmas oldala sincs. Csaknem egy évszázaddal Chandler születése után, s közel harminc évvel azt követően, hogy Philip Marlowe irodalmi karrierjének utolsó betűit legépelte, mintegy huszonöt kortárs krimi írót kértem fel Chandler munkásságának megünneplésére, arra ösztökélve őket, hogy járuljanak hozzá az író hagyatékához, írjanak új Philip Marlowe-történeteket. A kalauzom azon a hagyományosan napfényes Los Angeles-i délutánon az Edgar-díjra jelölt Robert Crais volt, regényíró, s vezető televíziós for-ga-tó-könyvíró.
Vírusos szemölcsök és fibrómák hatékony kezelése
Crais, Marlowe-korabelinek, harmincnyolc évesnek nézett ki. Va-lami azt súgta nekem, hogy Chandler kedvelte volna ezt az embert.
Ő megtestesítette Chandler krimi írók iránti várakozását, egy jól fizetett, respektált embert, aki arra törekedett, hogy megüsse a legmagasabb chandleri mércét, hogy krimi regényeit irodalomnak tekintsék. Crais végigkísért az egyetemi tudományos szakkönyvtáron, ahol Chandler nagy mennyiségű meglévő levelezését és kéziratát őrzik.
A Poodle Springs-történet. La Jolla, Géppel írt kéziratszöveg saját kézzel írt korrekciókkal. Kanárisárga oldalakat tartottam, félbevágott szabvány írógéplapot, hosszában, ritkán gépelt sorokkal. Chandler kék írógépszalagot használt, és a vizuális hatás pontosan az ellenkezője HPP kezelés férfiak számára annak, mint amit az ember a kemény detektívirodalom egyik géniuszától gondolhat. A kézirat szép volt.
Parazita ízületi gyulladás kezelése színek Monet Kínájára emlékeztettek engem, az ebédlőjére Givernyben.
Kanárisárga és királykék. Ezek voltak Raymond Chandler Philip Marlowe-jának végső színei. Átfutottuk az oldalakat és nekiláttunk a Playbacknek, valamint Chandler le-veleinek — beleértve az U. Chandler úgy írt, hogy az oldalak szót tartalmaztak, olyan rö-videk voltak, amely terjedelem senkinek nem árthat meg. Ha pedig egy ke-vés ételmaradék nem volt fellelhető valamelyiken, akkor ott valami nem volt rendben. Alig hogy belemélyedtünk a papírokba, Crais emlékeztetett, hogy mindössze néhány percünk maradt a részleg zárásáig.
Megismételtem azon óhajomat, miszerint Chandler szavaiban akarok rátalálni e könyv elkészítéséhez szükséges megerősítésre.
A következő napon visszatértem a könyvtárba, s ráleltem egy Gyanítom, hogy minden író bolond, de ha érnek is valamit, azt hiszem, mégis szörnyen tisztességtelenek. Marlowe kép-mu-ta-tás-sal szembeni intolarenciája jutott eszembe.
Igazolta-e bármi is Szemölcsök fehérgé váltak a szemölcsök után folytatását más krimi írókkal? Visszatértem a papírokhoz, vissza Chandler, James Sandoe antológiájáról, a Murder Plain and Fanciful-ról írt dicsérő kritikájához, amelynek egy része ezt az előszót indítja. Az utolsó oldalon megtaláltam azokat a szavakat, amelyek megkönnyebbülést adtak nekem ahhoz, amit tenni szándékoztunk. A krimi iránti lappangó szerelme volt az, amely magával ragadta a fantáziáját és hajtotta munkáját.
A levelei bővelkedtek a krimi művészetével kapcsolatos gondolataitól. Saját munkája iránti legfőbb reménysége volt, hogy azt elismerjék, mint irodalmat.
Azt gondolom, nem számít részrehajlásnak azt mondani, hogy a krimi irodalomnak kijáró mélységes tiszteletet e könyv valamennyi szerzője osztja. Ők Chandler méltó párjai.
Проваливай и умри. Дэвид даже вздрогнул от неожиданности. - Простите. - Проваливай и умри, - повторил немец, приложив левую ладонь к жирному правому локтю, имитируя итальянский жест, символизирующий грязное ругательство.
Jó néhányuk nem lenne író, ha nem Chandlert, Hammettet és Caint követi, le a krimi irodalom külvárosi sikátorán át a művészet birodalmába. Az ehhez a könyvhöz hozzájárulok azért vannak itt, hogy tisztelegjenek Chandlernek, s nem azért, mert lopni akarnak tőle. Úgy vélem, Chandlert éppen úgy megörvendeztetné e szerzők figyelmessége, ahogy az is megörvendeztette, hogy ben az Amerikai Krimi írók egyesületének elnökéül választották.
Azt gondolom, ő részletről részletre szívesen végigelemezné e kötet minden egyes történetét, keresve egy olyan sztorit, amely a többinél jobban tetszik neki, bár ahhoz nem eléggé, hogy tökéletesnek nevezze.
Még Marlowe világában sem volt minden tökéletes, mégis volt alapvető tanulsága, mégpedig az átlagember fennköltsége, ami figyelemre méltó.
Chandler Sandoe-recenziója azt az érzést váltotta ki bennem, hogy van dicséretre méltó ebben az együttműködésben. Ezen ok miatt, a résztvevők jó szándéka okán megreszkíroztam ezt a könyvet, s csupán azt sajnálom, hogy Chandler nem olvashatja. BEVEZETÉS Aki táncoltatta a szavakat Raymond Chandler Centenáriumára Frank MacShane Raymond Chandler nem azért írt detektívtörténeteket, mert az amerikai bű-nözésről lett volna némi mondanivalója, hanem mert meg akarta azt ér-te-ni, és dűlőre akart jutni azokkal az ellentmondásokkal, amelyek el-á-rasz-tot-ták.
Fiatalkoráig anyja nevelte Angliában, ugyanakkor Amerikában töltött gyer-mekkoráról — ahol száz évvel ezelőtt megszületett — keserű emlékei vol-tak. Apja olyannyira erőszakos alkoholista volt, hogy anyja kénytelen volt elválni tőle, s a kettejük személyes ellentéte bizalmatlanná és gya-nak-vóvá tette Chandlert, bár természeténél fogva nyitott és romantikus volt. Dél-Londonban, a Dulwich College diákjaként Chandler erősen klasszikus oktatásban részesült, amely csípős kritikai esszék és recenziók írásához vezette őt.
Ugyanakkor a romantikus költészethez is vonzódott. Íróként egyfajta művészeti formát hajszolt, amely áthidalhatja a szakadékot saját természetének két oldala között, hogy egyrészt durvaság nélkül lehessen őszinte, és érzelgősség nélkül lehessen szép. Ahhoz, hogy saját írásmódját tökéletesítse, és mesterségbeli tudását fej-lessze, Chandler elvégzett egy novellaíró-kurzust Londonban. Vázlatokat és újságcikkeket írt, amelyek terjengősek és irodalmiaskodóak, mégis jól meg-fogalmazottak voltak, és szintúgy egy novellát is felmutatott, Henry James stílusában.
Mivel saját stílusa nem volt, az általa csodált írókhoz for-dult, és azokéra mintázta saját munkáit, de az eredmény paródiaként hatott.
Rádöbbenve, hogy irodalmi újságíróként és költőként Londonban nem ér-het el sikereket, Chandler ben úgy döntött, hogy visszatér Ame-ri-ká-ba.
Philip Marlowe visszatérése.pdf
Alkalmi munkákat vállalt országszerte, míg végül a Dabney Oil Company-nál kötött ki Los Angelesben, ahol alelnökségig és hivatal-ve-ze-tő-sé--gig vitte. Ezen időszak alatt Chandler rengeteg kortárs regényt elolvasott, de nem próbálkozott írással. Italozása miatt, és mert elmulasztotta a mun-ká-ba járást, ben elbocsátották az olajtársaságnál betöltött állásából. Ezt követően döntött úgy, hogy irányt vált, s egy újabb kísérletet tesz az író-vá válásra.
A Los Angeles-i telefonkönyvbe egyenesen íróként regisz-tráltat-ta magát. Ismételten utánzással kezdte, ezúttal Ernest Hemingway szolgált modelljéül. Jó fürdőszoba volt. Kicsi, és zöld zománc mállott a falról. De a pokolba vele, ahogy Napóleon mondta, amikor azt vetették fel neki, hogy Josephine kíséret nélkül van.
A fürdőszobának széles ablaka volt, amelyen keresztül Hank kibámult a luc- és a vörösfenyőkre. A fákról lagymatag eső csöpögött. Simának és nyugodtnak látszottak. Szüksége volt egy forma megtalálására, amely megengedheti ér-zel-mei hamisítatlan kifejezését. Az írás — tudta — nem pusztán meg-ta-nul-ható technika: az írás egy folyamat, amely lehetővé teszi a regényíróknak, a költőknek és a nem regényeket íróknak, hogy saját érzéseiket igazán megértsék.
Az írás az egyetlen módja annak, hogy ezt a felfedezést megtehessék.
Ez egy olyan folyamat, amely hozzásegíti az írót annak bizonyosságához, hogy munkája érzelmileg és értelmileg egyaránt pontos. Ez volt az a pont, amikor Chandler felfedezte a ponyvairodalmat, és a sa-játságos, ban alapított Black Mask krimimagazint. Chandler rá-éb-redt, hogy kedveli a szemölcsök fehérgé váltak a szemölcsök után, mivel az kérkedés nélkül őszinte. Ugyan-akkor e vonzódást praktikus megfontolások is segítették.
Chandler olyan írók munkásságát kezdte tanulmányozni, mint Dashiell Hammett és Erle Stanley Gardner, hogy lássa, mit tanulhatna tőlük. Lemásolta a technikájukat és számos történetet írt, és sokat újraírt az ő stílusukban, mígnem elsajátította ezt a médiumot. Hónapokig tette ezt szakadatlanul, és nem a publikálás szán-dékával.
Másfelől realisztikus volt. Ezek mind ilyes- vagy olyasfajta reakciók.
Shaw-nak, a Black Mask szerkesztőjének, aki azon-nal elfogadta és megjelentette azt. Ezek az első történetek megjelenésre al-kalmasak voltak és több egyéniséget hordoztak, mint a legtöbb ponyvában publikált történet, bár kevés volt bennük a különleges vagy az egyedi. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Chandler uralta a technikát. Az, hogy fog-e alkotni majd bármit, ami igazán eredeti, ami képes kifejezni az érzéseit és ötleteit, még kérdéses volt.
Chandler úgy fogadta el a detektívirodalom keménylegény iskoláját, hogy az fekszik neki a szemölcsök fehérgé váltak a szemölcsök után. Az ő számára az angol iskola re-mény-te-le-nül irreális volt. A valós életben a detektívek nem arisztokraták vagy vi-dé-ki lelkészek, hanem emberek, korlátok közé szorított értelemmel, akik ép-pen a munkájukat végzik.
Saját írásaiban azonban Chandler megalkotta a de-tektíveket, akik megfeleltek a szigorú szabályoknak. Ők időn-ként a saját történeteiket mondták el, gyakran pedig volt egy mindentudó narrátor.
Ennek nem sok jelentősege volt, mivel valamennyien hasonlónak hangzottak, és a történetek annyira akciódúsak voltak, hogy kevés hely maradt karakterre vagy atmoszférára. Mivel Pinworms gyermekek képein tanult, Chandler úgy találta, hogy nulláról kellett ne-ki-kez-denie ezeknek a szlenges történeteknek. A folyamat eredeti módon kö-töt-te le fantáziáját.
Költőként Chandler beleszeretett a szavak úgynevezett má-giájába, s ezt a minőséget akarta belevinni detektívtörténeteibe. Tudta, hogy az olvasó érdeklődésének fenntartásához feszes történetmondásra van szük-ség, de ugyanakkor azt akarta, hogy az érzések kifejezése is a cselek-mény velejárója legyen.
Amikor e történetet megjelentették, mindezt kihúzták belőle.
A szemölcsök fehérgé váltak a szemölcsök után olvasóit nem érdekelték az ilyenfajta dolgok: csak visszafogta a cse-lekményt. Én pedig elhatároztam, hogy bebizonyítom a tévedésüket.
- Paraziták és gcse kölcsönhatások
- Она не шевельнулась.
- А неприятности немалые.
Az elméletem az volt, hogy ezen olvasók csak azt hiszik, a cselekményen kívül minden más iránt közömbösek; valójában — ámbár ők ezt nem tudták — nagyon keveset törődnek a cselekménnyel. Amivel tényleg törődtek — és amivel én törő.
