Templomi férgek keszeg

Utolsó frissítés: Az es évek elején Magyarországon a szakemberek kezdtek gondolkodni, hogy kellene egy olyan halfaj aminek fő táplálékát képzi a vizeinkben olyannyira templomi férgek keszeg vízinövényzet, az első példányok ban érkeztek meg hazánkba. Kedveli a lassú folyású csendesebb szakaszokat, és a mély vizet. Kedveli a hínáros növénnyel erősen benőtt vízterületeket.

Táplálkozás: Az amur elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, ban ebből az okból kifolyólag telepítették Magyarország tavaiba, folyóiba.

Étlapján megtalálható, friss növényi hajtások, előszeretettel fogyasztja a zöldalgát, a nád hajtásait. Nyíltvízi ragadozó hal, zsákmányát a felszín közelében ragadja meg. Folyókban kedveli az erősebb áramlású részeket, kőruganyok, kőgátak a sodrását, illetve duzzasztóművek oxigéndús alvizét. Tavakban elsősorban a nyíltvízen tartózkodik, innen templomi férgek keszeg a nádtisztásokon bandázó kishalakra.

Balin (Aspius aspius

Sokszor csapatokban vadászik, egy nagyobb balincsapat bekerítve ront rá a kishalakra. Táplálkozás: Az ikrából kikelt ivadék az első napokban planktonikus szervezeteket fogyaszt, később áttér az alsórendő rákokra Diatoma, Gammarus pulex, Daphnia. Ezután főleg vízre pottyanó rovarok és kisebb halivadékok szerepelnek étlapján, csak később tér át a ragadozó életmódra. A kifejlett példányok ragadozó mivoltuk ellenére szívesen fogyasztják a vízi rovarokat is, főleg tiszavirágzáskor figyelhetünk meg templomi férgek keszeg balincsapatokat, amint a víz felett repülő kérészt kapkodják.

Fehér busa Hypophthalmichthys moltrix Pettyes busa Hypophthalmichthys nobilis képünkön Elterjedés, élőhely: A busát Magyarországra az es évek elején importálták, azzal a célal hogy a vizeinkben egyre nagyobb mértékben felszaporodott fitoplanktont fogyassza.

Eredeti hazája Ázsia keleti része, Kína. Magyarországon szinte minden álló és folyóvizünkben megtalálhatók állományai. A Balatonba és a Velencei tóba is betelepítették, napjainkban nagy gondot jelent a lehalászása, mivel a busák akár a delfinek átugrálnak a hálón.

Nagyobb folyóinkban, a Tiszában, Dunában, Körösökben is szép számmal fordul elő, leggyakrabban erőművek alvizén gyűlik össze csoportosan. Többnyire a felszín felső harmadában tartózkodik, mivel itt a legtöbb a fito- ill.

templom belso3

Gyakran látni amint a nagyobb busák csapatosan egészen közvetlenül a templomi férgek keszeg alatt szűrik a vizet. Táplálkozás: Előzőekben már említettem, plankton evő mivoltát a busának. A fehér busa főleg zooplanktonokat Chlorella, Euglena, ősszel a Nitzsia, NaviculaCiclotella fajokat fogyaszt.

A pettyes busa főleg állati eredetű planktonokkal táplálkozik, de fogyaszt növényi apróállatokat is. Elsősorban Daphnia, Cyclops nauplius, Diatoma fajok jelentik fő táplálékát. Csuka Esox lucius Elterjedés, élőhely: Európában valamennyi édesvízben megtalálható, Angliától egészen Oroszország keleti részéig.

Egyaránt megtalálja életfeltételeit a mély, hideg vizű nagyobb tavakban Írország, Svájc, Skandináv országokmint az alig pár négyzetméteres gyorsan felmelegedő tavacskákban, kubikgödrökben. Rendkívül jól alkalmazkodó halfajta.

A keszegek népes családja

Európán kívül számos rokona él az Egyesült Államokban, Kanadában. Az egyik ilyen csukafajta a muskie, amely nagyobbra nő meg, mint európai rokona, testalkata hasonlít, viszont színezete eltér. Ugyancsak a tengerentúlon él a lánccsuka, amely ugyan kisebbre nő meg, mint a muskie, de jobban hasonlít színezetében az európai csukára, láncszerű mintázat van az oldalán.

Herman Ottó a nagy polihisztor a "keszegjellem legtörzsökösebb alakjaként" jellemezte.

Folyókban a lassúbb folyású részeket kedveli, a kis halrajokat követi, előszeretettel áll be kőgátak, sarkantyúk, partbiztosító kőrézsűk mellé. Tavakban keresi a vízinövényes részeket, sokszor annyira befészkeli magát a vízinövények közé, hogy csak a feje látszik ki.

Nádtisztások mellet, tuskósokban is előfordul. Stégek, horgászállások árnyékában is szívesen húzza meg magát. Bányatavakban, ahol nem nagyon van növényzet, a meder egyenetlenségei nyújtanak megfelelő helyet neki. Mindig fedezéket keres magának, ahonnan előront zsákmányára, amelyet egyetlen ugrással ragad meg.

Táplálkozás: Miután áttér a ragadozó életmódra, étlapján nagyszámban halak szerepelnek. Előszeretettel fogyasztja a sárgásabb tónusú halakat kárász, compóvalamint az élénk színű halakat pl. Megfogja a szúrós hátúszójú sügért is.

Érdemes kipróbálni csaliként az akváriumban tartott aranyhalat, élénkpiros színével felhívja magára a ragadozó figyelmét, s ráront, mint a bika a vörös posztóra. A csuka idősebb korában jelentős kárt tehet a tógazdasági pontyállományban. Előfordul, hogy halakon kívül elkapja a békát, vízbe pottyant egeret, pockot, nagyobb példányai a vízen úszó madarakat is lehúzhatják.

A csukára, mint vizeink tigrisére fokozottan jellemző a kannibalizmus, ami annyit jelent, hogy az állomány sűrűségéből adódóan felfalhatják egymást, egy csuka nálánál alig kisebb fajtestvérét is képes elnyelni.

Menü - Navigáció

Főként tógazdaságokban, illetve elvétve, kavicsos-homokos természetes vizekben található. Természetes vizeinkben csak elvétve fordul elő, elszaporítása esetén tavaink fő horgászhala lehetne. Rendkívüli szemfülessége, gyorsasága miatt a tengerentúlon közkedvelt horgászhal. Táplálkozás: Elsősorban apróállatevő, de a halivadékot is ragadozza, étlapján szerepel még, apró emlősök egér,pocokvízi kétéltűek békák, gőtékférgek, rovarlárvák.

Harcsa Silurus glanis Elterjedés, élőhely: A harcsafélék Siluridae családja szerte a világon elterjedt, legtöbb képviselői Európa, Templomi férgek keszeg, Ázsia, Afrika és Ausztrália számos vizeiben él. Akváriumi díszhalként is igen kedveltek Coridoras, Ancystrus, Thorocatum.

Az európai harcsa Silurus glanis L. Északon a Honos viszont az Elba vízrendszerében, a Keleti-tenger, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger mellékfolyóiban. Telepített állománya jelen van Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Spanyolországban Ebro-folyó vízrendszerénben kapitális példányok élnek.

Magyarországon nagyobb folyóink Duna, Tisza, Körösök, Rába rendkívül gazdag harcsaállománnyal rendelkezikvalamint nagyobb tavaink Balaton Fonyódi árok, Tihanyi kút kb.

A harcsa a nagyobb vizeink fenéklakó hala. Folyókban ott él, ahol a dévér, templomi férgek keszeg állóvizek közül a nagy kiterjedésű, nem túl mély tavakat kedveli Pl. Déli vidékeken elviseli a magas sótartalmat is elviseli, de jobban érzi magát édesvízben.

Állandóan keresi a búvóhelyeket, elsüllyedt fatörzsek és vízinövények között. Nagyobb harcsák búvóhelyeit mindig a természetes fedezékek közelében kell keresni.

A folyómedrek mélyedései, nagyobb üregek, mellékfolyók torkolatai, duzzasztók templomi férgek keszeg, tavak nádszegélye, ahol a harcsa meglapul. Általában alkonyatkor és éjszaka indul táplálékszerző körútra, a zsákmányát búvóhelye közelében kapja el.

Előfordul hogy nappal is mozog a harcsa, főleg áradáskor nagyobb erőművek kavargó oxigéndús vizében, valamint borús esős időben, zivatar, felhőszakadás előtt fokozott mozgást figyelhetünk meg nála, ami betudható a légköri elektromosság növekedésének.

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Mindig a mély víz felől a sekély víz felé rabol. Telepítéséről megoszlanak a szakemberek véleményei, annyi biztos azonban, hogy a harcsát templomi férgek keszeg lehet minden megfontolás és válogatás nélkül kihelyezni akármilyen kis vízbe. Sokan állítják, hogy a harcsák jelenléte kedvezőtlenül hat a pontyállományra, egyes szakértők viszont azt vallják, hogy jelentősen csak a nagyobb példányok tesznek komolyabb károkat a nemeshalállományban.

Kedveli a lassabb folyású folyókat, nagyobb tavakat, holtágakat Dunában, Tiszában, Körösökben, állóvizek közül a Balatonban a Velencei-tóban, a Tisza-tóban nagy állományban élnek. Szinttáj is van róla elnevezve az ún.

Egyes tavakban például a Dunántúlon fekvő Pécsi-tóban olymértékben elszaporodott a harcsaállomány, hogy gyéríteni kellett az állományt, így templomi férgek keszeg horgásznak, aki 20 kg feletti testsúlyú harcsát fogott ki a következő évre szóló területi jegyet kapott. Méretkorlátozást általában célszerűbb a helyi adottságoknak telepítési sűrűség, rendelkezésre álló takarmányhal megfelelően meghatározni.

Táplálkozás: A harcsa nagysága ellenére megmarad a változatos étrend mellett, étlapján szerepelnek: férgek, rovarlárvák, puhatestűek, csigák, rákok gyomortartalom vizsgálat alapján a rák főleg nyári időszakban képezi táplálékának jelentős részétde az egeret, békát, patkányt is fogyasztja, sőt egyes vizeken a nagyobb harcsák a vízimadarakat is lehúzzák. Halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg hatalmas szája ellenére, tehát keszegeket, sügeret, compót, néha előfordul, hogy a növendék nemeshalállományban is kárt tesz, ezért nagymértékű szakértelmet igényel a kihelyezése.

Keszegfélék Dévérkeszeg Abramis brama A dévérkeszeg teste oldalról lapított magas, a fiatalabb példányok világosabbak pikkelyeik ezüstösekaz öregebbek sárgásbronzosak.

Herman Ottó a nagy polihisztor a "keszegjellem legtörzsökösebb alakjaként" jellemezte.

Fő navigáció vasárnap

Kedveli a lassabb folyású folyókat, nagyobb tavakat, holtágakat Dunában, Tiszában, Körösökben, állóvizek közül a Balatonban a Velencei-tóban, a Tisza-tóban nagy állományban élnek.

Szinttáj is van róla elnevezve az ún. Ormányszerűen előrenyújtható szájával az iszapban keresi táplálékát, csigákat kisebb kagylókat, árvaszúnyoglárvát, amely a legsikeresebb csalija is. Mint szájállása is elárulja élelmét elsősorban a fenéken keresi, de állóvizekben gyakran található vízközt is, ritkán feljön a felszínre is főleg a hajnali órákban.

• Szemölcsök újra nőnek
• Condyloma, amely ez a leírás

Íz- és szagérzékelése fejlett, messziről megérzi az templomi férgek keszeg szagát, kedveli az édes ízűeket, de főleg tavasszal eredményesek lehetünk ha a natúr etetőanyaghoz sok sót keverünk.

Májusban-júniusban ívik a part menti növényzet sekély részén, sokszor a halak háta is kilátszik a vízből, ilyenkor prédául szolgálhatnak a nagyobb példányok a vízimadaraknak, vízi-emlősöknek. Sok helyütt horgászati tilalmat rendelnek el ebben az időben, néhol megtiltják a vízparton való tartózkodást. Sőt egy időben Svédországban még a harangozás is tilos volt a vizek közelében fekvő templomokban, hogy az ívást ne zavarják. Növekedése táplálékban gazdag vizekben gyors, testhosszúsága elérheti a centimétert és testtömege a kilogrammot.

Karikakeszeg Blicca bjoerkna Leginkább dévérkeszegre emlékeztet alakja, de ha jobban szemügyre vesszük, szembetűnik a különbség, a dévérkeszeggel ellentétben a páros úszóinak töve vöröses, hátvonala a tarkón nyergesen hajlik. A csendes homokos, agyagos fenekű vizeket kedveli, sokszor a dévérkeszeg mellett is előfordul, az iszapos részeket kerüli.

Evangélikus istentisztelet, Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap, 2020.10.25.

Ívása május-június hónapra tehető, íváskor úszóival élénken csapkod, fürdik akár csak a ponty. Bagolykeszeg Abramis sapa Nagyobb folyóink és tavaink hala dévérezés közben akadhat horogra. Pikkelyei ezüstösen csillogók, nagyobbak, mint a dévérkeszegnek, teste elnyújtottabb.

A keszegi római katolikus Szent Imre templom

Szájára boruló tompa orra alapján lehet a legkönnyebben megkülönböztetni a többi keszegfélétől. Táplálékát elsősorban az aljzatról csipegeti, szájállása utal erre. Ívása tavasszal kezdődik, elhúzódhat a templomi férgek keszeg elejéig.

Lapos keszeg Abramis ballerus A dévérkeszegnél laposabb hátú, elnyújtott testű hal, pikkelyei ezüstösen csillogók. Szája középállású ebből ítélve a táplálékát, a vízközt szerzi meg. Farok alatti úszója feltűnően hosszú alapú.

Tartózkodási helyei nagyobb folyóink mély templomi férgek keszeg kedveli a kicsit élénkebb folyású szakaszokat, Tiszában elég szép állománya él. Húsa nagyon szálkás, így csak ritkán kerül a halpiacra nagy tömegben. Növekedése lassú maximális mérete centiméter és 0,50 kilogramm. Szilvaorrú keszeg Vimba vimba A nevét onnan kapta, mivel orra kékes és gömbölyded akár a szilva, kissé túlnyúlik a szájon.

Archívum A keszegek népes családja DévérkeszegA dévérkeszeg teste oldalról lapított, magas. Fiatalabb példányai világosabbak, az öregek sárgás-bronzos színűek. Kedveli a lassúbb folyókat, nagyobb tavakat és holtágakat. Ormányszerűen előreny-újtható szájával az iszapban keresi táplálékát: csigákat, kisebb kagylókat, szúnyoglárvát. Mint szájállása is elárulja, a fenéken táplálkozik, de állóvizekben néha feljön a felszínre is, főleg a hajnali órákban.

Hengeres testű ezüstös pikkelyű hal, farok alatti úszója rövidebb, mint a dévérkeszegé. Nagyobb folyóinkban főleg a Dunában és a Tiszában él, többnyire a talaj közelében él.

Táplálékát így rovarlárvák, csigák, férgek képezik. Ívása május-június hónapra tehető, ikráját templomi férgek keszeg bocsátja, egy nősténytől akár ikra is származhat. Növekedése lassúnak mondható leggyakoribb a tenyérnyi méretű példány, maximálisan centiméteresre 0,40 kilogrammosra nő meg. A Vaskapu megépítése előtt példányai elvándoroltak egészen a tengerig.